Take me to Kobenhavn





Az első város amibe megérkeztünk  három éjszaka után, Koppenhága volt.  A tengerparton, híd alatt töltött éjszaka után reggel korán indultunk, majd egy csomóponti kis kavarodás után egy fiatal nő vett fel minket, aki dolgozni ment épp a dán fővárosba. Mint mondta, ő csak néhány éve él a ott, így nem a legalkalmasabb arra, hogy előzetes idegenvezetést tartson nekünk, de azért kaptunk néhány támpontot. Hans Christian Andersen meséjéből ismert Kis Hableány mellett így a megnézendő célok közé került többek közt a Tivoli, Christiania, Museum of Copenhagen is.







Érkezés után rögtön egy kimerítő hosszú sétával kezdtünk míg eljutottunk a Central Station közelébe, melegben, nehéz zsákkal izmos túra volt, de közben legalább megszokhattuk a város arcát. Nagyon rövid időn belül egy Mc Donalds (ingyen wifi) kör alatt rájöttünk, hogy mivel épp a Pride fesztivál zajlik a városban, tökéletesen esélytelen, hogy olcsó/vállalható árú, de egyáltalán bármilyen szállást találjunk a városban. Így történt egy hipergyors regisztrálás Couchsurfingre és egy segélykiáltás az éterbe, hogy tud-e valaki szállást adni a következő két éjszakára.
Random utcakép a vasútállomás környékén - sötét téglás házak és fák mindenfelé
Egy sajtburgerrel később beletörődtünk, hogy bizony a ma éjszaka is kalandos lesz. Lepakoltuk a hátizsákokat a vasútállomáson a csomagmegőrzőbe, és fejenként egy hálózsák + kis táska (pulcsi, víz, kaja, pénztárca/személyes things) csomaggal indultunk tovább.
A következő másfél nap így Koppenhága bebarangolásával járt, első megállók között természetesen a TourInformmal.  Nem vettünk részt semmilyen sightseeing/canal tour jellegű szervezett városnézésen, kizárólag a papírtérkép alapján szimpatikusnak (és gyalog megközelíthetőnek tűnő) helyek jöttek szóba.

Első nap inkább csak össze-vissza járkáltunk a városban amerre sikerült, valamint nézelődtünk a fesztiválon. Voltak meglehetősen érdekes figurák, helyes csilivili jelmezek nem feltétlenül a saját nemére szabva a viselőjének, de alapvetően egy rettenetesen színes (Pride? mi más lenne mégis?), bárkit elfogadó, semmin meg nem botránkozó tökéletesen vidám hangulatú parádé volt mindenhol.
Tivoli - Pride és biciklisek mindenfelé
Ami már érkezés utáni néhány perc séta alatt is feltűnt, a belvárosban egészen - számomra - ijesztő méreteket öltött: biciklik mindenhol. Nem csak, hogy használják, de nagyon szépen felépített rendszerben: két-két sáv a gyalogosoknak és a bicikliseknek a sok sávos autóutak mellett.  Persze ez nyilván csak számomra volt ennyire új, a budapesti néha életveszélyesnek tűnő biciklis közlekedés után.  Az első fél napban azt hittem le sincsenek zárva - csak álldogáltak kétlépésenként a bringák, aztán rájöttem, hogy attól, hogy utcai objektumhoz nincsenek láncolva, a kis zárnak köszönhetően nem fog elgurulni alattam ha random rájuk pattanok :)
Hálózsák és kistáska - a háttérben a fák alatt piknikeztünk egyet, beleolvadva az embertömegbe
Valahol egy híd mellett üldögélve a szintén piknikező helyiek között elfogyasztottuk a szupermarketben beszerzett ebédünket: jellegzetes dán kenyér: szinte már fekete, nagyon tömör, nagyon laktató; sonka, konzervzöldség és hasonlók.  Közben elkezdett erősen hűlni a levegő a lemenő nappal párhuzamban, és ráébredtem, hogy bizony a hosszúnadrág kimaradt az okos pakolásból: tetszik vagy sem, a következő közel 24 órában, de legalább amíg holnap újra kisüt a nap, fázni fogok. Ez annyira nem esett jól, de hát így jártam, majd legközelebb jobban átgondolom.

Rosenborg kastély tornyai a lemenő nap fényében
Naplemente környékén rátaláltunk a Rosenborg Kastélyra és hatalmas parkjára (rögtön láttuk, hogy éjszakára bezár, alvóhelynek nem jöhet szóba). Rengeteg sétálóörvény, különleges és furcsa formájú fák, rózsaparkok romantikus padokkal a bokor-labirintus mögé rejtve eltévedt hercegnőknek, és italozni, vidámkodni kezdő helyi fiatalok mindenhol.  Körbejártunk, bohóckodtunk mi is, majd elindultunk alvóhelyet keresni.

Na hát ez izgalmas volt.
Sötétben félelmetesebbek voltak
A térképen nagy zöld foltot kerestünk, hogy majd jó lesz egy parkban valahol egy bokor mögött, de.
- A kis hableány melletti csillag alakú parknál ilyen antropomorf szobrok voltak, amiktől én megijedtem annyira, hogy nem akartam sötétben ott aludni (mondtam már, hogy félek a sötétben?!)
- a következő potenciális jelöltnél egy 20 m magas téglafalba ütköztünk
- egy kis házak mögötti parknál már épp "megágyaztunk" mire jöttek a fiatalok a szomszédos padra italozást csapni

Aludtam már kényelmesebb helyen ahol nem néztek rám furán a helyiek reggel...
Végül egy nagyobb házak közötti füves placcon kötöttünk ki, ahol iszonyú hosszú "padok" és derékig érő falak voltak mindenfelé, itt egy sötétebb sarokban fejjel össze aludtunk a kis táskánkat párnának használva (értékek meg a hálózsákban derékra kötözve övtáskában). Kicsit izgultunk azért, mert sehol (SEHOL) a városban nem láttunk hajléktalant: a) nincsenek b) nem tűrik a közterületen alvást. Ébredéskor amellett, hogy a nap simogatta az arcunkat, néhány idősebb helyi lakos nézett ránk kissé méltatlankodva pár 10 m-ről, hogy ugyan miért csövezik itt két fiatal lány, de senki nem jött oda kérdezni/elküldeni, mi meg mosolyogva összepakoltunk és voilát intve továbbindultunk :)

Nyhavn és a canal tours amiből 'kimaradtunk'
Másnap már egy fokkal célirányosabban indultunk el, megkerestük a Nyhavn-t, körbesétáltunk a partján (jó turisták módjára szanaszét fényképezve a színes házikókat) majd tovább indultunk a Kis Hableány keresve.

Amelienborg Palace őrségváltása
Az Amelienborg Palotához érkezéskor gyanúsan nagy volt a tömeg, ráadásul épp terelgették őket rendezett sorokba.  Leültünk egy lépcsőre almát enni, ahol nem volt senki, de máris ott termett egy egyenruhás valaki, hogy leszünk kedvesek csatlakozni a tömeghez a sorokba.  Merthogy őrségváltás következett épp.  Helyesek voltak, szépek voltak, de viszonylag hamar ott hagytuk őket, nem volt túl bonyolult a koreográfia, na meg a tűző nap/embertömeg sem sokat segített a komfortérzeten.

Az Operaház nem látszik de legalább a szél fújt

Az almát végül az Operaházzal szemben üldögélve sikerült elfogyasztani, miközben lógattuk a lábunkat a kanális fölött és integettünk vissza a lelkesen (5-100 éves :D) csónakázó/sightseeingelő turistáknak.

Azért egy selfie csak sikerült ha messziről is





























Itt már igen csak fáradva, fájó lábbal meneteltünk rendíthetetlenül a térképen jelölt Kis Hableányhoz, meg is találtuk.  De akkor tömeg, volt körülötte hogy kivárni a sorunkat egy fényképért már nem volt kedvünk, inkább üldögéltünk és néztük a sirályokat amíg a lábunk regenerálódott egy kicsit.  Az éjszaka szobrok miatt ijesztőnek tűnő szigetről kiderült, hogy egyébként a Kastellet nevű erődépítmény, békés légkörrel, vadludakkal; a szobrok pedig valamiféle világkiállítás részeként vannak szétszórva a város bizonyos részein.
Kastellet "szigete"

Végül "Christianiát márpedig muszáj látni" felkiáltással maradék erőnket összeszedve tovább indultunk egy újabb hosszú sétára.  Christiániában 3 dolgot tilos (és erre pár méterenként emlékeztetnek a táblák): telefont elővenni, fényképezni és futni. Mi kissé korán érkeztünk délután, így gyanítom nem teljes pompájában láttuk a hippi negyedet, azért a bejárat előtt készített néhány kép a falfestményekről sejteni engedi mivel is állunk szembe a bejáraton túl.  Bent körbejártunk, majd elfogyasztottunk egy.... na jó csak shawarmát, miközben érdekesnél érdekesebb figurák tűntek fel és sétálgattak el mellettünk.

Christiania freetown
Ezt is kipipálva újra sötétedni kezdett, elvetettük hát végleg a Tivoli vagy bármilyen múzeum megtekintését. Lejárt a csomagmegőrző is, így kivettük a hátizsákjainkat, és átrongyoltunk a szemben lévő Backpacker's Hostelbe egy forró zuhany reményében.  A recepciós fiú kedves volt: először közölte, hogy hát csak fürdésre nincs lehetőség sajnos, majd egy kacsintás kíséretében közölte, hogy balra a harmadik ajtó.  Gyors fürdés, hajmosás, eddigre elkezdett szemetelni az eső is de hát már úgyis vizesek voltunk, úgyhogy mindegy is.  A pályaudvaron még elcsöveztünk pár órát, egy furcsa idős bácsinak annyira tetszettünk a földön üldögélve, hogy megdobált minket csokival, majd vettünk egy metrójegyet és kiutaztunk a reptérre.
Itt alapos körbejárás után egy egészen kényelmes sarokban megágyaztunk magunknak és a melegben olyan jót aludtunk, hogy másnap csak a hordában mellettünk gurulós bőrönddel elvonuló, repülőhöz igyekvő turista had keltett fel.  Gyors kávé, Malmö felirat és már kint is voltunk az úton a megfelelő irányban :)

Reggeli kávé és következő úticél