Stoppos kisokos

Az első nagy stoppolós túrám
Természetesen ahány stoppos, annyiféle módszer. Én is tanultam valakitől, aki szintén tanulta valakitől.... aztán alakítottam is a saját szám íze szerint. Az eddigi "mérőszámom" egy BP-Malmö-BP túra (ketten lányok), egy BP-Krakkó-BP stoppos verseny (ketten lányok) és egy Bp-Gibraltár-BP (nagyrészt stoppal, egyedül). Ez összesen bőven kitesz vagy 10.000 km-t. Most összegyűjtöttem, hogy mik voltak a főbb irányelvek, nekem mi vált be. Nem buzdítok senkit, hogy belevágjon, hiszen - mint az mindannyiunknak eszébe jut a műfaj hallatán - sok veszélyt rejthet magában. De ha a fejedbe vetted, hogy mindenképp kipróbálod, talán hasznodra lesz innen néhány dolog. Ja, és legelsőre mindenképp egy két napnál nem hosszabb belföldi próba-túrát javaslok.

A cikk a saját gondolataimat és tapasztalataimat tükrözi. Ezzel természetesen szabad vitatkozni, véleményt formálni, de kérlek, ezt kulturált formában tedd.


HOZZÁVALÓK
HÁTIZSÁK. Ha bepakoltál, vedd ki a felét, úgysem fog kelleni. Azért a hálózsák hasznos.  TÉRKÉP: nekem A4 lapozható Európa autós térképem van. Lényeg, hogy legyenek rajta a városok, utak. Ha a benzinkutak is jelölve vannak, már csak bónusz.  FÜZET és FILC: én ugyan a nem-táblát-tartós stoppolással több szerencsével jártam, de kinek mi, és a füzet szerintem praktikusabb mint ikeás-kartonokat cipelni. ÖVTÁSKA: (buta)telefon, iratok, némi készpénz és szőlőcukor(!).


BIZTONSÁG
A kérdésről vérre menő vitákat lehet folytatni. A magam részéről azt gondolom, hogy kevésbé veszélyes, mint sokan elsőre gondolnák. Erről leírtam a gondolataimat korábban, ha érdekel, itt elolvashatod.


Útvonalterv-ellenőrzős, tábla-készítős idill. Sajnos a képen valóban egy zokni-szandál kombóban mutatkozom. Ne kövezz meg, 48 óránk volt, nem volt hely zárt cipőnek. 
ÚTITERV
Csak konkrét célra tervezek, útvonalat nem. Megvan a város, vagy városok, ahova el szeretnék jutni, hogy köztük milyen útvonalt sikerül megvalósítani, az azoktól függ, akik felvesznek. Mindenesetre igyekszem autópályán maradni és benzinkutakon kiszállni mindig. A cél városok közt nem térek le róla, éjszakára sem. Éjszaka, sötétben viszont sosem stoppolok. Ha már sötétedik, keresek egy szimpatikus, eldugott bokrot kissé eltávolodva a benzikúttól és ott éjszakázom (miután megbizonyosodtam róla, hogy nem látott meg senki). Sátor nélkül, az csak feltűnővé tesz.

Részlet a Gibraltárig tartó túrából  valahol Németországban.

INDULÁS
Kiindulópontnak legjobb egy városból kivezető út mentén lévő benzinkút. Pl. Budapestről a Sasadi útnál lévő M1/M7-re vezető OMV vagy AGIP kút. A HitchWiki térkép nézetén lehet keresni idegen helyeken stopp-indulásra alkalmas helyeket, majd a saját tapasztalatainkat is beírhatjuk.


"PÓZ"
A táskám előttem (lássa a sofőr, mennyi járulékos holmim van); egyik kezem stoppra emelve (jól láthatóan kitartva), másik kezemben térkép/tábla. A napszemüveget nyugodtan elfelejtheted most, ha nagyon kell, inkább egy kalapot viselj. Ja, és mosoly. A bizalomgerjesztőbb fajta. Ez nagyon fontos! (Én gyakoroltam tükör előtt, de el ne mondd senkinek.)

Tudom, azt mondtam, hogy a kalap mehet, de talán ne így.

MEGÁLLT AZ AUTÓ
Tudom, hogy épp izgulsz, de el ne hagyd a mosolyod! Megkérdezem, hogy merre megy. Ha ő kérdez előbb, mondok egy közeli nagyvárost iránynak, vagy az út számát. Ha nem tudjuk, a másik által mondott hely hol is van, ott a kezemben a térkép, lehet mutatni. Mielőtt beszállok elmondom, hogy mindenképp benzinkúton szeretnék kiszállni, rendben van-e.
Ha nem szimpatikus a sofőr: Határozottság. Köszönöm, de maradok. Nekem nem jó az az irány. Vagy csak eljátszom a hülyét, vagy az erős nyelvi akadályokat és ha elmegy a kedve kommunikációtól, úgyis inkább otthagy. Ha bármivel kapcsolatban egy kicsit is “nem-érzésem” van, akkor nem szállok be. Sosem szállok be, ha egynél több férfi van az autóban. Előre átgondolom, hogy mik a “biztosan-nem” kritériumok és ahhoz nagyon szigorúan tartom magam.


A bokorban alvást komolyan gondoltam. Bár ez pont Malmöben egy lakóparkon belül történt. A megfelelő hálózsák jó barátunk az út során.

ELINDULTUNK
Miután elindultunk, gyorsan előkapom az összes intuíciómat és érzelmi intelligenciámat és pár perc alatt néhány kérdéssel felmérem, hogy a sofőrnek mi tenne jót: beszélgetni szeretne, vagy csak mesélni, kiadni magából a szavakat, esetleg az esne jól neki, ha én szórakoztatnám történetekkel. Előre készülök fejben lehetséges témákkal. Előfordul néha olyan is, hogy nem akar beszélgetni. Mindenesetre igyekszem soha nem bealudni, ami sokszor nehezebb mint gondolnád!


FIGYELEM
…hogy hol kell kiszállnom. Nekem fontos a fuvar, az én érdekem, hogy figyelemmel kísérjem az utat, és hogy az autós nem kanyarodik-e le a következő benzinkút előtt. Ha túlmegyek, szívás lesz visszajutni. Ha bármikor kényelmetlenül érzem magam, megkérem, hogy a következő lehetőségnél álljon meg, ki szeretnék szállni. Akár egy rosszul vagyok, ennem kell jellegű indokkal.

***************************

Az átlagos haladási sebességet, vagy, hogy mekkora utat tudok megtenni egy nap alatt, nem lehet előre kalkulálni. Van, hogy akár 1000 km-t, de van, hogy 100-at sem. Mindig van nálam néhány napra elég élelem (tartós kenyér, konzerv) és víz (bőven több mint elvileg kelleni fog!).

És, hogy tulajdonképpen miért is jó ez az egész? Szeretem azt a "belső béke" érzést ami megszáll közben. Amikor minden feszültséget és görcsöt elengedek. Mert nem tudom, hogy pontosan hol vagyok a térképen. Nem tudom, hogy ki, mikor, meddig és mennyi idő alatt fog tovább vinni.

Csak azt tudom, hogy itt vagyok, jelen vagyok, valahogy majd alakul az utam.
És ahogy alakul, az pont úgy lesz jó.