Az eddigi leggyorsabb tervezésű utam keretében - hétfőn kitaláltam, szerdán indultam - érkeztem meg Szokpjéba busszal, egyenesen Szófiából. A hostelben rögtön ebédre invitáltak - hagyományos macedón Тавче гравче-t (tavche gravche) főztek.
Mivel másfél napom volt összesen a városban, nem volt vesztegetni való időm, egyből feljelentkeztem a már szokásosnak mondható free walking tourra. Szerencsémre nem csak, hogy aznap este egyedül voltam érdeklődő, így privát túrát kaptam, de mivel Elena fotósnak is tanul, lett néhány nem telefonnal készített fotóm is a városnézésről.
Ha érdekes történelemre vágynál, hát itt megtalálhatod. Az ókor környékéről talán még emlékszünk pl. Nagy Sándorra, de ami igazán furcsa, az az elmúlt néhány évtized. Macedónia egyedülálló módon békésen vált függetlenné a környező államok közül 1991-ben. Néhány évvel ezelőtt pedig a kormány egy nagy volumenű új projektbe fogott: újjáépítik a belvárost, hogy az gyönyörű és turistacsalogató legyen. Erre ráköltöttek eddig úgy 7 milliárd eurót, az eredmény pedig finoman szólva is megosztó.
Hatalmas, hófehér (nem túl minőségi) márványból készült görög stílusjegyeket mutató épületek, ugyanilyen monumentálisan megalkotott szobrok, aranyozott, Narnia-i képzeletvilágot felülmúló lámpasorokkal túldíszített hidak... A lakosság, főleg a fiatalok véleménye többnyire eltér a kormányétól arra vonatkozóan, hogy lehetett-e volna vajon jobb helye is ennek a pénznek. A népvándorlás az országon belül más országokéhoz hasonló: vidékről a fővárosba, Szkopjéba igyekeznek felköltözni az emberek, Szkopjéból pedig külföldre, az USA kiemelten kedvelt úticél. Nagy problémát jelent még, hogy sok fiatal a szülein élősködik, az ő pénzüket költi, dolgozni nem akar elmenni, csak a kávézókban ülve panaszkodnak az életkörülményekről és a lehetőségek hiányáról.
 |
| A háttérben a 700 millió euróból megépített szökőkút, amely Nagy Sándort ábrázolja, de politikai okokból a "Harcos a lovon" nevet viseli hivatalosan. (Photo by: Elena) |
Egy kicsit eltávolodva az újraálmodott városközponttól - mindössze egy kevésbé díszes hídon kell átsétálni - egyből egy más világban találjuk magunkat. Itt helyezkedik el az Öreg Bazár. Hasonló az Isztambulban lévőhöz, de itt nem egy külön épületről van szó, hanem a kanyargó utcák általános hangulatvilágáról. Egy korábbi földrengés alaposan lerombolta ugyan, de négy saroknyi területen 'Old time' néven újjáépítették, hogy milyen is volt régen az egész. Van itt 'Arany utca' is, ahol a házasságra készülő családok szerezték be a gyűrűt, esküvői ruhát, egyéb kellékeket. Az egész egy hatalmas muszlim negyed, ez a második leggyakoribb vallás az ortodoxot követően. A hagyományaikon is meglátszik: nem csak a mecsetekben, de bármelyik macedón házba belépve a cipőt le kell venni, ez a szokás a középkori török uralomból maradt hátra.
 |
| Ugyan, mi a túldíszítettség fogalma, ha nem ez? Ezekből ráadásul vagy három van egymás mellett. |
 |
| Az egyetlen kevésbé díszített hídon átkelve máris a bazárba jutunk. A háttérben (természetesen nem egy) Macedón zászlót vehetnek észre az éles szeműek. (Photo by: Elena) |
 |
| Az Öreg bazár, az Arany utca, mai formájában. Ugye, mennyivel hangulatosabb, mint az új csillogó-villogó városközpont?! (Photo by: Elena) |
A túra végeztével természetesen a balkán konyha közepén kötöttem ki egy újabb adag Тавче гравче, Kебапче (kebapcse, fűszeres grillezett hús-rudak) és sok friss saláta társaságában. Bónuszként még ajándék Rakiját is kaptam - ez tulajdonképpen a balkán pálinka, úgysem engednek addig el innen, amíg meg nem kóstolom.
 |
| A képen a "Szingli utca" látható. Arra használták régen, hogy "see and to be seen", vagyis "látni és látva lenni". A házasodni vágyók nagyon lassan sétálgattak fel-alá, eleinte az út közepén, majd később az utca két oldalán oda vissza, és keresték a jövendőbelijüket. Ma kávézókkal van tele, így tulajdonképpen kimondatlanul is megmaradt a szemlélődésre való jellege. |
Másnap a várostól néhány km-re fekvő Matka-kanyonba mentem kirándulni néhány másik lánnyal a hostelből. Több helyen olvastam, hogy ha csak egy napod van is itt, ezt mindenképpen meg kell látogatni, akár a város helyett is - most én is lelkes egyetértéssel csatlakozom. A 60-as jelzésű helyi busz egészen a kanyon kezdetéig visz ki, innen pedig választhatunk, hogy gyalog, kajakkal, vagy hajóval szeretnénk tovább menni. Mi a lányokkal gyalog indultunk, gondoltuk elmegyünk egészen a másik oldalon kijelölt barlangig ha már úgyis van egy napunk.
 |
| Geológiai képződményekből sem egy utolsó látvány. |
A távolsággal nem volt baj, néhány óra alatt kényelmesen végigsétáltunk az elképesztő szépségű kanyonban, csakhogy, a barlang a víz túloldalán volt. Na mindegy is. Visszaséta után ittunk egy kávét az egyetlen fellelhető - csodaszép, de nyilván túlságosan puccos - étteremben, majd kipróbáltuk a kajakozást (300 MKD fél órára). Ha valami, akkor ez a fél óra igazán megérte: mentőmellényben, lassan gyengülő napfényben kajakozni a hihetetlen hegyek között - csodaszép látvány és érzés volt.
 |
| Szavakba nem önthető érzés a hatalmas hegycsúcsok között apró lényként kajakozgatni. |
Visszafelé ugyan lekéstük a buszt (hát nem arrébb rakták a buszmegállót egy kilométerrel reggel óta?!) így taxit kellett fognunk. Megmondom őszintén, én boldogan meglettem volna, ha nem tapasztalom meg, milyen az igazán nemtörődöm balkán taxivezetési stílus, nagyon féltem ugyanis egy-két manővernél, hogy melyik árokban vagy villanyoszlopban fogunk kikötni. Végül minden gond nélkül visszaértünk, majd egy búcsú-balkán-lakoma után másnap reggel jöttem is haza.
Ja, a muszlim negyedben (annyira nem meglepő, de akkor bosszantó módon) nem igazán lehet sört kapni, szóval ne is próbálkozzatok vele :)
 |
| Naplemente a várból. |